- Jó napot kívánok, kérnék szépen egy kovászos és egy kovászolt kenyeret.
- Máris hölgyem - mondta vigyorogva az eladó, majd beletett a szatyorba kettőt ugyanabból. 

Érdekelt, hogy miért futnak párhuzamosan a kovászos és a kovászolt kifejezések ugyanarra a termékre. Ha jól láttam, akkor még a Szabi pékre hivatkozó bejegyzésekben is váltogatják a kifejezéseket, mikor ez mikor az kerül használatra.

Először is készítsük el a kenyérhez szükséges kovászt. Vegyünk egy csomag élesztőt...

Sajnos nyelvünkben a kovász kifejezés felhígult, mert rátelepedett a sütőipar. Ennek az lett a következménye, hogy manapság a kovász egy csomó mindent jelent és ezt a Magyar Élelmiszerkönyv pedig szentesíti. A német meg az angol nyelvben használatos "savanyútészta" kifejezés megmaradt a természetes kovásznak, így az ipari kovászokat, meg a különböző előtésztákat tudtommal már másképp nevezik meg. 

Ha ebben a kérdésben igazságot akarunk tenni, akkor a legfontosabb megállapítás az, hogy az sütőélesztő megjelenése előtt, nem létezett sem kovászos kenyér, sem pedig kovászolt. Csak a kenyér. Illetve sokatmondó kivételként a kovásztalan kenyér. Tehát annál fogva, hogy a sütőélesztőnek sincs vaskosabb története százötven évnél, a fenti kifejezések is azóta alakulhattak ki.

Érzésem szerint a kovászolt kifejezést azok használják, akik nagyon tudatosak és ki szeretnék hangsúlyozni, hogy ez a termék nem egyenlő egy átlagos nagyüzemi kovászos kenyérrel és hogy ebben az eljárásban az egész kenyeret kovászolják, nem csak az előtésztát, ettől lesz az egész kovászolt. Erre csak azt tudom mondani, hogy ez is csak addig lesz nyerő, amíg ezt a kifejezést is el nem kezdik használni a konvencionális pékségek. 

Akik pedig a kovászos kifejezést használják, azok az én szememben a praktikum emberei, én is közéjük tartozom. Hogy mivel magyarázom, hogy ezt használom? Hát mi a kovásztalan kenyérnek mi az ellenkezője? Talált, a kovászos.