Megvan az ősi családi recept? Hoztál kenyeret? De nehogy élesztős legyen! Hogy nincs kovászos kenyér? Ne baj, jó lesz az úgy is!
De még mennyire!
A kovászos uborka valószínűleg annyit jelentett régen, hogy savanyú, savanyított, amire a hasonló hangzású valamikori szláv jövevényszó is utalt. Tehát itt a kovászos jelző nem az oltó kultúra vagy indítókovász jelenlétére utal, hanem az ízre.
De néha annyira erősek a beidegződéseink és ebből adódóan a téveszméink, hogy sokszor észre sem vesszük és már végigsétáltunk a forró parázson, pedig arról volt szó, hogy hóvirágot szedni, nem pedig, hogy tüzönjárni megyünk.
Szóval, annyira erősek tudnak lenni a beidegződések, hogy még a biológus ismerősöm is rásétált a parázsra, amikor az ősi családi receptet követve megkért, hogy vigyek neki kenyeret a kovászos uborkájához. Visszakérdeztem, hogy minek az oda? Ha a 200 fokon sterilizált kovászos kenyérrel akarod beindítani a kovászosodást, akkor ugyanannyira lenne alkalmas a bolti kenyér is.
Akkor egyáltalán minek a kenyér? - tevődik fel a kérdés. A kenyér ahhoz kell, hogy a "valahogyan" elinduló erjedési folyamatokat a benne levő szénhidráttal táplája. És pontosan ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy sokan krumplival segítik a kovászolást.
Az erjedést a természetre is lehet bízni, de célzottan is be lehet indítani, - hogy még gyorsabban célba érjenek az uborkák - mégpedig joghurt, esetleg kefír hozzáadásával.
A képlet pedig ez: uborka + víz + só + tejsavas erjedés = szeretem!
